Hitvallásunk

Home / Gyülekezeti élet / Hitvallásunk

A Baptista Hitvallás szövegét 1967. május 25-én fogadta el a magyarországi baptista gyülekezetek küldötteinek és lelkipásztorainak országos közgyűlése. A Baptista Hitvallás egyes cikkelyeihez tartozó szentírási igehelyeket Gerzsenyi László, Gerzsenyi Sándor, Győri Kornél és Hetényi Attila válogatta ki.

Tartalomjegyzék

  1. A Szentírás
  2. Az egy igaz Isten
  3. Az ember teremtése, bűne és bukása
  4. Az ember megváltása
  5. A hit
  6. A megtérés és az újjászületés
  7. A megigzítás és az istenfiúság
  8. A megszentelődés és a megtartás
  9. A Szentlélek munkája
  10. A bemerítés
  11. Az Úrvacsora
  12. A gyülekezet és az egyetemes egyház
  13. A gyülekezet tisztségviselői
  14. A gyülekezeti fegyelem
  15. A bizonyságtétel
  16. Az imádság
  17. A nyugalomnap
  18. A házasság
  19. Az államhatalom
  20. A végső dolgok

1. A Szentírás

Hisszük, hogy a Szentírás (az Ószövetség 39 és az Újszövetség 27 könyve) Isten kinyilatkoztatott Igéje.1 E művet a Szentlélektől ihletett emberek írásaiból2 az egyház a Lélek ösztönzésére és útmutatása szerint állította össze. Isten gondviselése a Szentírás könyveit – keletkezésük és továbbadásuk során – minden lényeges hibától megőrizte. A Szentírás részleteiben és egészében a legtökéletesebb isteni igazságot közli velünk.3 Belőle megismerhetjük Istent, az örök élethez vezető utat és azokat az elveket, amelyek alapján Isten meg fogja ítélni az emberiséget.4 A teljes Írás – összefüggéseiben és a Szentlélek világosságában értelmezve – a keresztény hitélet tévedhetetlen és kielégítő szabályozója,5 legfőbb tanácsadónk a mindennapi élet dolgaiban.6 és a legtökéletesebb próbakő, amellyel minden emberi hagyományt, tanítást és gyakorlatot megvizsgálhatunk.7

  1. Lk 24,44 . 2Pt 3,2.15.16 . 2Sám 23,2 . Jer 1,9 . ApCsel 7,38 . 1Kor 14,37 . Gal 1,11-12 . 1Thessz 2,13 . 1Pt 1,23.25
  2. 2Móz 24,4 . Józs 24,26 . Jer 36,1.2.4.27.28.32 . Lk 1,1-4 . ApCsel 1,1 . Jn 21,24 . Ef 3,3 . 2Pt 1,15-21
  3. Zsolt 12,7 . Zsolt 19,8-10 . Péld 30,5 . Jn 10,35 . Jn 17,17 . Róm 3,21
  4. ApCsel 18,28 . Ef 3,2.4.5 . Mt 22,29 . 2Tim 3,15 . Jn 12,47.48 . Róm 15,4 . Róm 16,25.26
  5. 5Móz 4,2 . Péld 30,6 . Jer 23,36 . 2Tim 3,14.16 . Zsid 4,12 . 2Pt 3,16
  6. 2Thessz 3,6.10-13 . 2Tim 3,17
  7. Mk 7,3.5.8.9.13 . ApCsel 17,11 . 2Thessz 2,15. 2Thessz 3,14

2. Az egy igaz Isten

Hisszük, hogy van egy élő, valóságos és örök Isten,1 aki végtelenül bölcs, mindenható, mindenütt jelenvaló, személyes szellemi valóság.2 Tökéletes, szent lénye egyedül méltó teljes szeretetünkre, hódolatunkra és engedelmességünkre.3 Az egy Isten Atyának, Fiúnak és Szentléleknek jelenti ki magát a Szentírásban.4

Az ATYA: eredete, oka és célja minden létezőnek.5 Fönntartja és kormányozza a világmindenséget, amelyet a láthatatlanból teremtett hatalma szavával.6

A FIÚ: a láthatatlan Isten képmása, aki által és akire nézve teremtetett minden.7 Valóságos Isten, aki az emberiség megváltásáért hozzánk hasonló emberi testet öltött magára.8 Istenségére nézve öröktől fogva az Atyától való, emberi létére nézve pedig az időnek teljességében Szentlélektől fogantatva, szűz Máriától született.9

A SZENTLÉLEK: Isten személyes jelenlétének hordozója a teremtett világban. Biztosítja a teremtettség rendjét, és általa valósulnak meg Istennek a világban elhelyezett törvényei és igazságai.10 A Szentlélek készítette elő a megváltást, vele győzött Jézus Krisztus a bűn és a halál felett.11 Általa válik elérhetővé a Fiú szabadítása, és jut céljához az Atya üdvözítő akarata.12

Valljuk, hogy Isten egy-valósága és a kinyilatkoztatásból megismert hármassága között nem szükséges az emberi okoskodás bármely szétválasztó vagy egyeztető kísérlete, mert ezt a kijelentésbeli tényt elsősorban nem magyaráznunk kell, hanem hittel elfogadnunk.13

  1. 5Móz 4,35 . Ézs 44,6.8 . Ézs 45,5 .
  2. 1Kor 8,6 . Jer 10,10 . Dán 6,26 . 2Móz 3,14 . 1Tim 6,15-16 . Jel 4,9
  3. Róm 11,33-34 . Róm 16,27 . 1Tim 1,17 . Júd 25 . 1Móz 17,1 . 5Móz 32,39 . Lk 1,37 . 5Móz 10,14 . Zsolt 139,7-10 . Jer 23,23-24 . Jn 4,24
  4. Mt 5,48 . Tit 1,2 . 1Sám 2,2 . Jel 15,4 . 5Móz 6,5 . Zsolt 95,6 . Jel 4,10-11 . ApCsel 5,29 . Zsid 12,9
  5. Mt 3,16-17 . Mt 28,19 . Jn 14,16-17 . 2Kor 13,13 . Gal 4,4.6
  6. 1Móz 1 . 1Móz 2 . ApCsel 17,24-26 . 1Kor 15,28
  7. Jn 5,17 . ApCsel 17,28 . 1Móz 50,20 . Zsolt 96,10 . Zsolt 33,6.9 . Zsid 11,3
  8. Jn 5,23 . Kol 1,15 . Kol 2,9 . Zsid 1,3 . Jn 1,3 . Kol 1,16 . Zsid 1,2
  9. Mt 28,18 . Jn 1,1 . Róm 9,5 . 1Jn 5,20 . Róm 8,3 . Fil 2,7 . 1Tim 2,5 . Zsid 2,17-18
  10. Zsolt 2,7 . Mik 5,2 . Jn 6,69 . Jn 8,59 . Jn 17,5 . Jn 20,31 . Kol 1,15 . Mt 1,18.20-23 . Lk 1,30.31.34.35
  11. 1Móz 1,2 . 2Móz 35,30-32 . Neh 9,20.30 . Jób 33,4 . Zsolt 104,30 . Agg 2,5 . 2Kor 3,17 . 1Pt 4,14
  12. Mt 12,18.28 . Lk 1,53 . Lk 4,1.14.18.19 . ApCsel 10,38 . Róm 8,11 . Zsid 9,14 . 1Pt 3,18-19
  13. Jn 3,5 . Jn 15,26 . Jn 16,13-14 . Róm 5,5 . Róm 8,11 . 1Kor 12,3 . 2Kor 3,3 . Gal 4,6 . Ef 3,16 . 2Thessz 2,13
  14. 5Móz 29,29

3. Az ember teremtése, bűne és bukása

Hisszük, hogy az embert Isten teremtette1 saját képére és hasonlatosságára, jónak és igaznak.2 Isten az embert a föld porából formálta, és az élet lelkét lehelte belé.3 Bölcsességgel és hatalommal ruházta föl, és az érzékelhető világban mindent uralma alá vetett.4 Alkalmassá tette arra, hogy vele, mint teremtőjével közösségben,5 az ő dicsőségére éljen.6 Szabadságot ajándékozott neki, hogy önként utasíthassa el magától a gonoszt és önként választhassa a jót.7 Az ember azonban a Sátán kísértésének engedve vétkezett teremtője ellen.8 Bűnbeesése folytán lelkileg-testileg a bűn és a halál uralma alá került.9 Elveszítette a teremtésben nyert isteni képmás jellemvonásait és eredeti adottságait csak korlátozottan fejtheti ki.10

  1. Ézs 45,12 . Mt 19,4 . ApCsel 17,26
  2. 1Móz 1,26-27 . 1Móz 5,1 . Préd 7,29
  3. 1Móz 2,7 . Jób 27,3 . Jób 32,8 . Ézs 42,5
  4. 1Móz 1,28 . Zsolt 8,4-7
  5. Mik 6,8 . ApCsel 17,27-28 . Róm 1,19-20
  6. Ézs 43,21
  7. 1Móz 4,7 . 5Móz 30,19 . Józs 24,14-15
  8. 1Móz 3 . Róm 3,9-12.18 . Ef 4,17-19 . Jak 1,13-15
  9. Róm 5,12 . Róm 6,19-20.23
  10. 1Móz 3,17-19 . Zsolt 115,16 . Róm 1,21 . Róm 7,15.18.19

4. Az ember megváltása

Hisszük, hogy a bűn uralma alatt élő ember megváltása kegyelemből, Jézus Krisztusnak, Isten egyszülött Fiának közbenjáró áldozata által történt.1 Ő az isteni törvény követelményeit önként és engedelmesen betöltve,2 kereszthalálával teljes engesztelást szerzett bűneinkért,3 harmadnapon feltámadt megigazulásunkért,4 azután fölment a mennybe,5 és az Atya jobbján – mint egyetlen közbenjáró Isten és ember között – esedezik érettünk.6 Hisszük, hogy Isten – öröktől fogva elvégzett kegyelmi döntése szerint – minden bűnösnek, személyválogatás nélkül fölkínálja a Jézus Krisztus által szerzett megváltást.7 Az ember saját maga dönthet, hogy elfogadja vagy elutasítja ezt a fölajánlott kegyelmet.8

  1. Mt 20,28 . 2Kor 5,21 . Zsid 10,14 . 1Pt 1,17-21
  2. Mt 5,17 . Fil 2,7-8 . Lk 22,42 . Jn 6,38 . Gal 4,4-5
  3. Ézs 50,6 . Kol 1,14 . Kol 2,14 . 1Pt 2,24 . 1Jn 2,2 . Róm 8,1
  4. Mt 20,19 . Róm 4,25 . 1Kor 15,3-4
  5. Mk 16,19 . ApCsel 1,11 . Zsid 9,24
  6. Zsid 10,12 . 1Tim 2,5 . 1Jn 2,1 . Róm 8,34
  7. Jn 3,16 . Tit 2,11 . 2Pt 3,9 . Jn 6,40
  8. Mk 16,16 . Jn 3,18 . Jn 6,54;60;66-69 . Jn 12,48

5. A hit

Hisszük, hogy Isten örökkévaló kegyelméből képessé teszi az embert arra, hogy őt megismerje és szent Igéjét értelmével megragadja és szívébe fogadja.1 A befogadott Ige által az ember hithez jut, és kedvessé válik Isten előtt,2 üdvbizonyosságot nyer,3 és a láthatatlan valóságok felől meggyőződésre jut.4

A hit egyrészt ismeret, amely által igaznak tartjuk Isten kijelentéseit, akár képesek vagyunk felfogni azokat, akár nem; másrészt erős bizalom mennyei Atyánkban.5 Az igazi hit bizonyítékai a jócselekedetek, amelyek nélkül a hit halott önmagában.6

  1. ApCsel 16,14 . ApCsel 17,11-12 . Róm 10,17 . Róm 12,3 . 1Kor 3,5 . Zsid 4,2
  2. Zsid 11,5-6
  3. Róm 8,38-39 . 2Tim 1,12 . 1Jn 5,13
  4. Jn 20,29 . Zsid 11,1 . 1Pt 1,8-9
  5. Jn 6,69 . ApCsel 24,14 . Róm 4,18-21 . Zsid 11,3;7;27
  6. Gal 5,6 . Tit 3,8 . Jak 2,19-22;25-26

6. A megtérés és az újjászületés

Hisszük, hogy a megtérés által a bűnös ember a kárhozat állapotából az üdvösség útjára lép.1 A megtérő bűnös – Isten Igéje és a Szentlélek munkája nyomán – fölismeri, megutálja és megvallja bűneit;2 Isten jogos és igazságos ítélete alól az egyetlen szabadítóhoz, Jézus Krisztushoz menekül, és hit által elnyeri bűnei bocsánatát.3

Hisszük, hogy Isten a hittel hozzátérő embert Igéje és Szentlelke által újjászüli, újjáteremti,4 és képessé teszi arra, hogy a Jézus Krisztus iránti szeretettől áthatva, Isten akarata szerint éljen.5 Az újjászületés valóságát a Jézus Krisztus példája szerinti élet bizonyítja.6

  1. Ez 18,23;27;28 . Lk 13,3 . Ézs 55,7
  2. Ez 20,43 . Jóel 2,12-13 . 2Kor 7,10 . Neh 9,2 . 1Jn 1,9
  3. ApCsel 5,30-31 . ApCsel 10,43 . ApCsel 26,18
  4. Ez 36,26-27 . Jn 3,5-6 . Jak 1,18 . 1Pt 1,22-23
  5. Róm 8,2;6;9
  6. Gal 2,20 . Gal 5,22-25

7. A megigazítás és az istenfiúság

Hisszük, hogy a megigazítás Isten kegyelmes cselekvése, amellyel az Úr Jézus Krisztusban hívő, újjászületett bűnösnek fölmentést ad a bűnösség vádja és a bűnért járó ítélet alól, és igaznak nyilvánítja.1 A megigazításban nem saját, igazságos cseledeteink, hanem egyedül Jézus Krisztus áldozata és igazsága alapján, hit által részesülünk.2 A megigazítás gyümölcse az Istennel való közösség és békesség.3

Hisszük, hogy Isten a Jézus Krisztusba vetett hit által nemcsak megigazítja, hanem gyermekévé is fogadja az újjászületett embert.4 Elküldi szívébe a fiúság Lelkét, aki által úgy járulhat Istenhez, mint Atyjához.5 Megajándékozza az istenfiúi szabadsággal és kiváltságokkal.6 Szükség szerint megfenyíti, de nem taszítja el soha magától,7 hanem fölkészíti arra, hogy Jézus Krisztus örököstársaként az ő kibeszélhetetlen dicsőségének részese lehessen az örökkévalóságban.8

  1. Tit 3,4-7 . Róm 8,1
  2. Róm 3,23-24;28 . Gal 2,16 . ApCsel 13,38-39
  3. Róm 5,1-2;9-11
  4. Jn 1,12 . Ef 1,5 . 1Jn 3,1
  5. Róm 8,14-16 . 1Jn 5,14
  6. Jn 8,36 . Ef 2,11-13;19
  7. Zsid 12,5-7;11
  8. Gal 4,7 . 1Jn 3,2

8. A megszentelődés és a megtartás

Hisszük, hogy a megszentelődés a Szentlélek munkája által végbemenő folyamat,1 amelyben az újjászületett ember fokozatosan halad az erkölcsi és lelki tökéletesség felé.2 A hívő ember megszentelődését elősegíti az önvizgálat, az önmegtagadás, a buzgó imádság, az igetanulmányozás és a közösség gyakorlása.3

Hisszük, hogy a megtartás Isten különös gondviselésének műve a Jézus Krisztus követésére őszintén törekvő hívő életében.4 Isten újjászületett gyermeke a Szentlélektől támogatva, gyöngeségei ellenére is győz kísértései felett, és mindvégig hűségesen megáll Jézus Krisztus mellett, végezetül pedig elnyeri az örök élet koronáját.5

  1. 1Kor 6,11 . 2Thessz 2,13 . 1Pt 1,1-2
  2. Fil 3,12 . 1Thessz 4,1;3;7 . 1Pt 2,1-2;5
  3. 2Kor 7,1 . Róm 12,1 . 1Pt 1,14-15 . Mt 26,41 . Jn 17,17 . Róm 1,11-12
  4. Jn 6,39 . Jn 10,27-30 . Fil 2,12-13
  5. Róm 8,35-37 . Ef 3,16 . Fil 4,7 . Zsid 10,39 . Jak 1,12 . 1Pt 1,9

9. A Szentlélek munkája

Hisszük, hogy a Szentlélek szüntelenül munkálkodik az újjászületett ember szívében és életében.1 Tanítja, vezeti, tanácsolja, megfeddi, bátorítja és vígasztalja a hívőt;2 lelki gyümölcsök termésére készteti;3 képessé teszi arra, hogy Istennel és testvéreivel valóságos közösségben élhessen;4 esedezik érette,5 és elpecsételi a teljes váltság napjára.6 Hisszük, hogy a Szentlélek Isten dicsőségére, Krisztus testének építésére, a gyülekezet tagjainak tökéletesbítésére kegyelmi ajándékokat oszt megváltott és megszentelt gyermekeinek.7 A Szentlélek ezeket az adományokat bölcs elhatározásának megfelelően ajándékozza azoknak, akik erre törekednek.8 Senki sem kapja meg a kegyelmi javak összességét.9 Ezért szükséges, hogy a tagok – anélkül, hogy a gyülekezet jórendjét megzavarnák – alázatosan és mégis készségesen szolgáljanak egymásnak a sáfárságra nekik adott lelki ajándékokkal.10

  1. ApCsel 1,8 . 1Kor 3,16 . 1Kor 6,19 . Ef 3,16
  2. Lk 12,12 . Jn 14,26 . 1Kor 2,13 . 1Jn 2,20;27 . Jn 16,13 . ApCsel 8,29 . ApCsel 16,6-7 . ApCsel 13,2 . ApCsel 15,28 . Zsid 3,7-8 . Jn 16,6-7 . ApCsel 9,31
  3. Gal 5,22-23
  4. 1Jn 4,13 . 1Kor 12,13 . Ef 2,20;22 . Fil 2,1
  5. Róm 8,26
  6. Róm 8,16-17 . 2Kor 1,21-22 . Ef 1,13-14 . Ef 4,30
  7. 1Kor 7,7 . Ef 4,11-13
  8. 1Kor 12,11;31 . 1Kor 14,1 . Lk 11,13
  9. 1Kor 12,8-10;29-30
  10. Róm 12,5-6 . 1Kor 12,7;25 . 1Pt 4,10-11 . 1Tim 4,14 . 1Thessz 5,19-21 . 1Jn 4,1 . 1Kor 14,33;40

10. A bemerítés

Hisszük, hogy a bemerítést az Úr Jézus Krisztus rendelte.1 A bemerítés az újjászületés jelképe,2 a Megváltóba vetett hit szeretetből és engedelmességből fakadó gyümölcse,3 Krisztussal és az ő testével, a hívők közösségével való egyesülésünk kiábrázolása.4

Bemerítésben csak az részesülhet, akinek életében láthatók a megtérés gyümölcsei;5 aki az Úr Jézus Krisztusba vetett hitéről vallást tett, és bemerítését önként kérte.6 Jézus Krisztus rendelése és az apostolok példája nyomán a bemerítendőt az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevére teljesen a vízbe merítjük.7

A bemerítéssel az újjászületett ember ünnepélyesen vallást tesz arról, hogy bűnös életével szakítva, magát mindenestől átadja Jézus Krisztusnak.8 Isten a bemerítésben részesülő embert bizonyossá teszi arról, hogy amiképpen meghalt és eltemettetett Jézussal együtt a bűnnek, aképpen föl is támad vele együtt új életre.9 A bemerítés által kiábrázolt igazságok a bemerítendő szívében munkálkodó élő hit által válnak foganatossá.10

  1. Mt 3,13-17 . Mt 28,19
  2. Kol 2,11-12
  3. Jn 15,10;14 . ApCsel 2,41 . ApCsel 22,16
  4. Gal 3,27 . 1Kor 12,13
  5. ApCsel 10,47-48 . ApCsel 16,33-34
  6. ApCsel 8,36-38
  7. Mt 28,19 . Jn 3,22-23;26 . Jn 4,1-3 . ApCsel 2,38 . ApCsel 8,12
  8. Róm 6,11
  9. Róm 6,3-5
  10. Mk 16,16 . Zsid 11,1-2

11. Az Úrvacsora

Hisszük, hogy az úrvacsorát Jézus Krisztus szerezte,1 hogy azzal rendszeresen élve,2 hálaadással emlékezzünk végtelen szeretetére,3 és cselekvő módon hirdessük halálát, amíg visszatér.4

Az Úr Jézus halálának emlékjegyeiben, a kenyérben és a borban azok részesülhetnek, akik újjászülettek, hitük vallomására bemerítkeztek,5 Istennel és embertársaikkal rendezett közösségben élnek.6

Az úrvacsora jegyei – a kenyér és a bor –, Krisztus megtört testének és kiontott vérének jelképei.7 Ha ezeket hittel, a Megváltóra emlékezve vesszük magunkhoz, a Szentlélek által lélekben egyesülünk Urunkkal, mert a külső cselekmény során megújul bennünk a bizonyosság: Immánuel! Velünk az Isten.8

Az úrvacsorában, Krisztussal való közösségünkkel egyidejűleg kiábrázolódik és megújul testvéreinkkel való közösségünk is.9

  1. Lk 22,19-20 . 1Kor 11,23-25
  2. ApCsel 2,42;46 . 1Kor 11,26
  3. 1Kor 10,16 . 1Kor 11,24-25
  4. 1Kor 11,26
  5. ApCsel 2,41-42 . (1Kor 10,1-4)
  6. (Mt 5,23-24) . 1Kor 5,11;13 . 1Kor 10,14;19-21 . 1Kor 11,27-29
  7. Mt 26,26-28
  8. 1Kor 10,16
  9. 1Kor 10,17

12. A gyülekezet és az egyetemes egyház

Hisszük, hogy az újszövetségi gyülekezet azoknak az újjászületett és bemerített hívőknek a közössége, akik Jézus Krisztust megváltójuknak elfogadják, és az ő Igéje szerint élnek.1

Valljuk, hogy az újszövetségi gyülekezet nyilvánvaló ismertetőjegyei: a tiszta igehirdetés,2 a bemerítés és az úrvacsora Ige szerinti alkalmazása,3 az imádkozás és az éneklés,4 az önkéntes adakozás,5 a szeretetszolgálat6 és a gyülekezeti fegyelem.7

Hisszük, hogy van egy szent, egyetemes, és láthatatlan egyház,8 ennek feje Jézus Krisztus,9 és tagjai a különféle látható egyházak közül mindazok, akik a Bárány vérében megmosattak és a Szentlélek által újjászülettek.10

Hisszük, hogy gyülekezeteink az egyetemes egyháznak, Krisztus testének élő részei, és minden esetben, amikor a Szentírásra épülő hitelveiket a gyakorlatban következetesen megvalósítják, a láthatatlan közösség látható képmásai.

  1. 1Kor 12,13 . ApCsel 2,41 . Jn 10,27 . Ef 5,24 . 2Kor 6,14;16-18
  2. ApCsel 2,42 . 2Jn 9;10 . 1Jn 4,1 . 1Kor 14,3;29
  3. Mt 28,19-20 . ApCsel 19,3-5 . 1Kor 11,17-29
  4. ApCsel 1,14 . ApCsel 2,42 . Ef 5,19-20
  5. 1Kor 16,2 . Zsid 13,16
  6. ApCsel 11,29 . Gal 6,10 . Jak 1,27
  7. 1Kor 14,40 . Gal 6,1 . 1Thessz 5,14
  8. Jn 10,16 . Ef 2,19-22 . Zsid 12,18;22-23 . (Gal 4,26) . Jel 21,2
  9. Ef 1,22-23 . Ef 4,15-16
  10. Jel 7,9;14 . 1Jn 3,9-10

13. A gyülekezet tisztségviselői

Hisszük, hogy az Úr a gyülekezetek tanítására, gondozására lelkipásztorokat, presbitereket és diakónusokat hív el a családi, a társadalmi és a gyülekezeti élet terén feddhetetlen és példamutató gyülekezeti tagok közül.1 Az elhívást Isten, a Szentlélek vezetését kérő és annak engedelmeskedő gyülekezet választása által teszi nyilvánvalóvá.2 Az elhívottakat, miután hitükről és elhivatásukról vallást tettek, lelkipásztorok és presbiterek kézrátétellel és imádsággal avatják föl a szolgálatra, a gyülekezet színe előtt.3

A tisztségviselők a Szentlélek és az Ige tanácsolása és a gyülekezet rendje szerint szolgálnak; a lelkipásztorok és presbiterek elsősorban a lelki munka végzésére, a diakónusok az anyagi ügyek intézésére hivatottak.4 Semmiképpen sem uralkodhatnak a reájuk bízott gyülekezeten,5 de jó munkájukért alázatos, hűséges és felelősségteljes szolgálatukért megkülönböztetett tisztelet illeti őket.6

  1. Ef 4,11-12 . 1Tim 3,2-13 (püspök=felvigyázó, azaz a gyülekezet lelkipásztora) . Tit 1,5-9
  2. ApCsel 6,3;5 . ApCsel 13,2
  3. 1Tim 5,22 . 1Tim 6,12 . ApCsel 6,6 . ApCsel 13,3 . 1Tim 4,14 . 2Tim 1,6
  4. ApCsel 20,28 . 2Tim 2,24-25 . ApCsel 6,2-4
  5. 1Pt 5,1-3
  6. 1Thessz 5,12-13 . 1Tim 5,17-19 . Zsid 13,7;17

14. A gyülekezeti fegyelemHisszük, hogy a gyülekezeti fegyelem Istentől rendelt eszköz a gyülekezet Szentírásra épülő rendjének, erkölcsi és tanbeli tisztaságának és a gyülekezeti tagok egészséges lelki életének megőrzésére.1 Arra törekszünk, hogy a Jézus Krisztushoz hűséges tagokat a helyesen hirdetett Igével neveljük és erősítsük.2 Azt, aki ennek ellenére mégis vétkezik, mentő szeretettel fenyítjük előbb személyesen, azután tanúk jelenlétében, vagy ha ez nem elegendő, akkor a gyülekezet színe előtt.3

A fenyítés célja, hogy a tévelygőt útbaigazítva, a könnyelműt megintve, a vétkezőt megfeddve, a bűn hálójából kiszabadítsa.4 Azt a gyülekezeti tagot, aki bűnéhez ragaszkodik, és az enyhébb fenyítéseket ismételten megveti, végső esetben kizárjuk a gyülekezetből, hogy magára maradva, lelki nyomorúságát fölismerje és őszinte bűnbánattal visszatérjen a Megváltóhoz és a gyülekezethez.5

  1. 1Kor 14,40 . 1Pt 1,14-16;22 . 1Pt 2,1-3;11-12 . 1Jn 4,1
  2. 1Thessz 5,14-15 . 1Tim 4,16 . Zsid 10,24
  3. Mt 18,15-17
  4. Gal 6,1 . Zsid 3,12-13 . Zsid 10,25 . Ef 5,11 . Tit 1,13 . 2Tim 2,26 . Jak 5,19-20 . Jud 22-23
  5. Mt 18,17 . 1Kor 5,11;13 . 2Thessz 3,6;14;15 . 1Tim 1,19-20 . 2Tim 2,25 . Tit 3,10-11 . 2Kor 2,5-8

15. A bizonyságtételHisszük, hogy a Szentlélek minden újjászületett embert fölhatalmaz a bizonyságtételre, és képessé tesz arra,1 hogy az örömüzenetről, a szívében levő reménységről és az életben naponta megnyilvánuló kegyelemről bátran vallást tegyen2 Isten gyermekeinek és mindazoknak, akik még nem jutottak Jézus Krisztussal élő közösségre.3 A bizonyságtétel akkor kedves Isten és emberek előtt, ha nem csupán szavakban, hanem velük összhangban álló cselekedetekben is megnyilvánul.4

  1. Lk 12,8-9 . Jn 15,26-27 . ApCsel 1,8 . ApCsel 5,32 . ApCsel 10,42 . 1Kor 2,13 . 1Pt 2,9 . Róm 10,9-10 . 1Jn 4,15
  2. Lk 24,47 . 1Pt 3,15 . ApCsel 4,13;29;33 . ApCsel 9,27 . ApCsel 18,26-28 . ApCsel 19,8 . Ef 6,18-19
  3. ApCsel 28,30-31 . 2Kor 5,18-20 . Róm 1,14-15
  4. Tit 3,8 . Mt 7,21 . 1Kor 2,4 . 1Kor 13,1-2 . 1Thessz 1,5 . Tit 1,10-11;16 . 1Jn 2,3-5

16. Az imádságHisszük, hogy az imádság az ember Istennel való közösségének fenntartója és elmélyítője.1 Az imádkozás lehetőségét Isten kínálja föl az embernek.2 Imádságban fejezzük ki hódolatunkat és hálánkat mennyei Atyánk iránt;3 imádságban járulunk Istenhez a Jézus Krisztusban felkínált bűnbocsánatért, és imádságban tárjuk fel kéréseinket és kívánságainkat annak, aki mindent megcselekedhet.4 Szükséges azonban, hogy az imádság hitből fakadó5 és Istennek az Úr Jézus Krisztusban kinyilvánított akaratával összhangban álló legyen.6

  1. Jn 4,23-24 . Róm 8,15 . Jak 4,8
  2. Zsolt 50,15 . Ézs 55,6 . Mt 7,7-11 . 1Thessz 5,17
  3. Zsolt 95,6-7 . Zsolt 109,30 . 2Kor 9,15 . Ef 5,19-20 . Kol 1,12
  4. Zsolt 27,4 . Zsolt 145,18-19 . Mt 9,38 . Mt 26,41 . Lk 17,5 . ApCsel 7,34 . Fil 4,6 . 2Thessz 1,11 . 2Thessz 3,1 . Zsid 4,15-16 . Jak 1,5
  5. Mt 21,22 . Zsid 10,22 . Zsid 11,6 . Jak 1,6-7
  6. Mt 6,5-8 . Mk 11,25 . Jn 9,31 . Jn 15,7 . Jak 4,3 . Jak 5,16 . 1Pt 3,7;12 . 1Pt 4,7 . 1Jn 3,21-22 . 1Jn 5,14

17. A nyugalomnapHisszük, hogy Isten a nyugalomnapot lelki és testi felüdülésünkre ajándékozta.1 Ezen a napon időnk javát igetanulmányozásra, istentiszteleteken való részvételre, imádságra, a közösség gyakorlására és a testvéri szeretet ápolására szenteljük. A nyugalomnapon az irgalmasság cselekedeteit és az elkerülhetetlen közérdekű munkákat kivéve, minden köznapi, fáradságos tevékenységtől tartózkodunk.2 A nyugalomnapot – az Úr Jézus Krisztus feltámadására emlékezve, és az apostoli gyülekezet gyakorlatát követve – a hét első napján, vasárnap ünnepeljük.3

  1. Zsolt 118,24
  2. Zsolt 84,11 . Zsolt 122,1 . Zsolt 133,1-3 . ApCsel 2,42 . 1Kor 16,1-2 . Jak 1,27
  3. Mk 16,9 . Jn 20,19;26 . ApCsel 20,7 . Jel 1,10 . (Kol 2,16-17) . Róm 14,5

18. A házasságHisszük, hogy a házasságot Isten szerezte, hogy a házasfelek az ő szent akaratának megfelelően, holtig tartó szeretetben és hűségben, egymás örömére és támogatására éljenek1 és gyermekeket neveljenek.2 Isten rendelésének az a házasság felel meg leginkább, amelyet kölcsönös és tiszta vonzalom alapján, a Szentlélek vezetésére és az Ige tanácsára figyelve, józan megfontolással köt meg a szellemi, lelki és testi szempontokból egymáshoz illő férfi és nő.3

Az elválást – házasságtörés esetét kivéve – Isten Igéje alapján megengedhetetlennek tartjuk.4 A házasságtörők nem mehetnek be Isten országába.5

Az elválás után magára maradt fél, volt házastársának élete végéig lehetőleg ne kössön újabb házasságot.6 Elismerjük azonban, hogy „jobb házasságban élni, mint égni”, ezért a magára maradt fél újabb házasságkötését tudomásul vesszük.7

  1. 1Móz 1,27-28 . 1Móz 2,18 . Péld 18,22 . Péld 19,14 . Péld 31,10;30-31 . Préd 9,9 . ÉnÉn 8,6-7 . Mt 19,4-6 . 1Kor 7,2-5 . Ef 5,22-25;28-33 . Kol 3,18-19 . 1Tim 4,1-3 . 1Tim 5,14 . 1Pt 3,1-2;7
  2. Zsolt 127,3 . Péld 22,6 . Ef 6,4 . Jer 29,6
  3. ÉnÉn 2,7 . Zsolt 25,12-13 . 3Móz 18,6 . 5Móz 7,3-4 . Péld 12,4 . 2Kor 6,14
  4. Mal 2,15-16 . Mt 5,32 . Mk 10,2-12 . 1Kor 7,10-16
  5. 1Kor 6,16-19 . Gal 5,19;21 . Ef 5,3-5 . Zsid 13,4 . Jel 21,8 . Jel 22,15
  6. Róm 7,2-3
  7. 1Kor 7,9

19. Az államhatalomHisszük, hogy az államhatalom Isten rendelése1 a jórend fenntartása és megőrzése érdekében.2 Feladata a jót cselekvők megjutalmazása és a gonosztevők megbüntetése,3 a nép jólétének, szellemi fejlődésének előmozdítása, az ország biztonságának védelmezése és az egyetemes emberiség javának munkálása.4 Az Ige tanácsa szerint a felsőbbséget tiszteljük,5 törvényeit és rendeleteit hűséggel megtartjuk.6 Imádkozunk érte, hogy feladatát betöltve, békességben élhessünk.7

  1. Péld 8,15-16 . Dán 4,14 . Kol 1,16 . Kol 2,10 . Róm 13,1
  2. Bír 17,6 . Péld 11,14
  3. Róm 13,3-4
  4. 2Sám 5,2 . 1Tim 2,2
  5. 1Pt 2,17
  6. Róm 13,2;5-7 . Tit 3,1 . 1Pt 2,13-14;16 . ApCsel 5,29
  7. 1Tim 2,1-2

20. A végső dolgokHisszük, hogy az ember élete a halállal nem ér véget.1 A halálban a lélek különválik a testtől.2 Az elhunytak lelke tudatos állapotban van, és így a hívők lelke azonnal élvezi a megváltottak örömét, a hitetlenek lelke pedig szenved.3 Ez az örvendezés, illetve szenvedés azonban csak az eljövendő ítéletkor éri el teljességét, amikor a lélek a föltámadott testtel egyesül.4

Hisszük, hogy Jézus Krisztus ismét eljön erre a világra, mindenki által láthatóan, teljes hatalommal és dicsőségben.5 Akkor bekövetkezik a halottak feltámadása, azután pedig mindenek megítéltetése és elkülönítése örök boldogságra vagy örök gyötrelemre.6 Sátán az örök tűzre vettetik, halál nem lesz többé, és minden földi szenvedés és nyomorúság véget ér.7

Hisszük, hogy Isten új eget és új földet teremt, ahol igazság és béke uralkodik örökkön örökké.8 Az újjáteremtett világban, mint a megváltás részesei, mindenkor az Úrral leszünk, és akkor az örökkévaló Isten lesz minden mindenekben.

  1. Jób 19,25-27 . Jn 11,25-26 . ApCsel 24,15 . Zsid 9,27
  2. 1Móz 3,19 . Préd 12,7
  3. Lk 23,42-43 . Róm 14,8 . Fil 1,21;23 . 1Pt 3,18-20 . Jel 1,7 . Jel 14,13
  4. 1Kor 15,35-36;42-44;53-54 . 2Kor 5,1-4 . Fil 3,20-21 . Kol 3,4
  5. Mt 24,30 . ApCsel 1,11 . 2Pt 3,3-4;8-12;14-15 . Jel 1,7
  6. Dán 12,2-3 . Mt 25,31-34;41;46 . Jn 5,28-29 . 1Kor 15,22-23 . 1Pt 5,4 . Jel 20,11-15
  7. Zsid 2,14 . Jel 20,10 . 1Kor 15,26 . Jel 21,4
  8. Róm 8,19;21 . 2Pt 3,13 . Ézs 65,17-18;25 . Jel 21,1
  9. 1Thessz 4,17 . 1Kor 15,28

„A HITVALLÁS mai bizonyságtételünk és prédikálásunk summája, az örök Ige mai üzenetének rövid és tömör foglalata. A hitvallás a Biblia sajátos lefordítása, és mint ilyen, nem lehet mellé- vagy fölérendeltje a Szentírásnak, mert magától értetődő, hogy egy fordítás csak alárendeltje lehet az eredetinek. Nem mond ellent tehát a józan észnek, ha azt állítjuk, hogy hitünk és gyakorlati életünk zsinórmértéke a Szentírás, és ugyanakkor egy hitvalláshoz is szabjuk magunkat, hiszen a Bibliának alárendelt hitvallás – még ha emberek fogalmazták is –, nem kíván tőlünk mást, hanem ugyanazt, amit az Istentől ihletett teljes Írás.”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.